A Chow Gar születése
A Chow Gar Mantis stílus alapítója Chow Ah Naam szerzetes volt, aki a 17. század végén Kantonban egy gazdag kereskedÅ‘ család gyermekeként született. Chow Ah Naam tíz éves korában súlyosan megbetegedett. Az orvos javaslatára a család északabbra küldte a fiút, abban a reményben, hogy ott meggyógyul. A fogadó mellett, ahol Ah Naam megszállt egy shaolin kolostor működött. A kolostor fÅ‘apátja, Sim Yan, híres gyógyító volt és bár kívülállókat ritkán gyógyított, Chow Ah Naamot elkezdte kezelni. Néhány hónapos kezelés után Chow Ah Naam kigyógyult betegségébÅ‘l. Chow Ah Naam gyógyulását követÅ‘en csatlakozott a szerzetesekhez és napi szinten gyakorolta a Kung Fut. Egy nap a közeli erdÅ‘ben fát gyűjtött, amikor nagy rikoltozásra lett figyelmes. A hang egy madártól származott, ami csÅ‘rével éppen egy imádkozó sáskával harcolt. A kis rovar - a fiú szeme láttára végzett a nála jóval nagyobb madárral. Chow Ah Naam egy hirtelen mozdulattal elkapta a gyorskezű gyilkost és a szobájába vitte és egy bot segítségével piszkálni kezdte az állatot. Chow Ah Naam az állat mozgásának megfigyelése alapján fejlesztette ki az imádkozó sáska stílust.
A stílusról a kolostorban egészen addig senki nem tudott, amíg néhány évvel késÅ‘bb egy Set nevű szerzetestársával konfliktusba nem keveredett. Amikor Chow keresztülment az udvaron, ahol Set dicsekedett és belekötött Chow-ba a szerzetestársaik elÅ‘tt, akkor rájött, hogy örökké nem menekülhet el elÅ‘le, így kihívta megküzdeni a nagyhangú embert. Set nevettet, majd hirtelen támadott. Chow Ah Naam nyugodt maradt és elkerülte Set ütéseit, aki egyre dühösebb lett és mind nagyobbat és nagyobbat ütött. A többiek körbeállták Å‘ket és hangosan bíztatták a küzdÅ‘ket. A zajra megjelent a kolostor fÅ‘papja, Sim Yan, aki észrevette, hogy Chow stílusa idegen a Shaolinban tanított stílusoktól. Miközben Å‘ is figyelte a harcot, Chow kiütötte ellenfelét.
Sim Yan megkérdezte, hogy hol tanulta ezt a stílust, mire Chow elmondta neki az igazságot. A fÅ‘pap megdicsérte Chow-t. EttÅ‘l fogva Sim Yan személyesen tanította Å‘t a legmagasabb szintű Shaolin edzésmódszer szerint, és így Chow karjai nagyon erÅ‘sek lettek. Ez a fajta edzésmódszer igen híres volt és idÅ‘vel maga Chow is híressé vált erejérÅ‘l. KésÅ‘bb tanított egy Wong Fook Go nevű szerzetest, aki a stílus következÅ‘ nagymestere lett.
​
​
2. és 3. generációs mesterek
Si Fu Chow Ah Naam és Si Fu Wong Fook Go
Chow Ah Naam még hosszú évekig a shaolin kolostor szerzetese maradt, és ahogyan ez szokás volt a tudását átadta egy szerzetestársának Wong Fook Gonak, aki gyógynövények kereskedésébÅ‘l élt és vándorolva kereste a megvilágosodást. Wong egy vándorszerzetes volt, aki nagyon magas szintre jutott a stílusban. Wong Fook Go vándorló szerzetesként sokat utazott az országban prédikálva és a bölcsességet keresve. Az egyik ilyen utazása során történt, hogy találkozott azzal a fiatalemberrel, aki késÅ‘bb a stílus következÅ‘ nagymestere lett. A
Keleti folyó (Tung Kong) mellett fekvÅ‘ Mai Yearn nevű faluban került sor.
4. és 5. generációs mesterek
Si Fu Lau Soei és Si Fu Yip Shui
Lau Soei már húszas évei elején híres Kung Fu mester volt, kezdetben különbözÅ‘ Shaolin állatstílusokat tanult. Hírnevét egy farkassal való küzdelme alapozta meg. Lakóhelyének erdÅ‘s vidékén sok farkas élt és az itt lakók állandó félelemben éltek, mivel a farkasok nemegyszer megtámadták az embereket. Az egyik ilyen támadás során Lau Soei mérhetetlen nagy erÅ‘vel sújtott le az Å‘t megtámadó farkasra, mely gyÅ‘zelme megalapozta hírnevét és méltóságát.
Egy délután a fiatal mester éppen tanítványainak mutatott be néhány állatstílust a falu fÅ‘terén. Amint képességeit megcsillogtatta a nézÅ‘knek, egy szerzetes lépett elÅ‘ a tömegbÅ‘l és így szólt: - Fiú! A Kung-Fud alig valamivel jobb a semminél! Hogy gondolod, hogy bárkit is taníthatsz? Szerencsére az egyik dolog, amit Lau Soei megtanult, az az alázat és szerénység volt. Ahelyett, hogy mérgesen és sértÅ‘dötten válaszolt volna, meghajolt a szerzetes elÅ‘tt és azt mondta: - Szavaiból ítélve az Ön Kung-Fujának nagyon jónak kell lennie. A szerzetes azt mondta, hogy ha Lau Soei akarja, szívesen próbára teheti képességeit, sÅ‘t azt is megengedi neki, hogy Å‘ üssön elÅ‘ször. Lao Sui elfogadta az ajánlatot és egy erÅ‘teljes egyenes ütéssel támadott. A szerzetes látszólag alig mozdult és mégis, Lau Soei visszalökÅ‘dött jó néhány lépésnyire. Lao Suiban a testi érintés során rögtön tudatosult az, hogy itt egy sokkal fejlettebb erÅ‘vel van dolga, hogy a szerzetes valami olyasmit mutatott, ami jóval meghaladta az Å‘ képességeit, harci tudása messze felülmúlja az övét. Letérdelt a szerzetes, Wong Fook Go elÅ‘tt és arra kérte, hogy tanítsa és fogadja el tanítványának. Lao Sui meghívta a szerzetest az otthonába, teával kínálta majd beszélgetni kezdtek. Kíváncsian kérdezte: “Amint Önhöz értem, mintha villám sújtott (sokkolt) volna. Hogyan lehet Ön ilyen gyors?” A szerzetes nevetett és így válaszolt: „Te nagyon erÅ‘s vagy, de én képes voltam az erÅ‘det visszavezetni rád. A saját erÅ‘det érezted. Az általam használt technika erejét a belsÅ‘ energia, a chi adja, de az én stílusom ezt az energiát valami olyanná finomítja, amit mi Geng Tan Geng-nek (sokk erÅ‘nek) hívunk. Lau Soei bizonyította, hogy személyiségével érdemes arra, hogy ezt a magas szintű Kung-Fut megtanulja. Wong Fook Go hat év alatt adta át tudást és a nagymesteri címet, majd elváltak útjaik, a mester tovább folytatta vándorlását, hogy megtalálja a megvilágosodást. Lau Soei, a sifu és a Sigong (mesterének a mestere) iránti tisztelete jeléül, harcművészetét a Chow Család Imádkozó Sáska Stílusának nevezte el. Így alakult meg a Chow Gar déli imádkozó sáska „Keleti folyó”stílus.
Lau Soei mester számtalan küzdelemben gyÅ‘zedelmeskedett, tiszteletet parancsoló megjelenésének és mérhetetlen alázatának köszönhetÅ‘en több ezer tanítványra tett szert. Köztük az egyik legelszántabb Yip Shui volt, aki ugyan nem tartozott a Hakka népcsoporthoz, Lau Soei mégis kivételt tett és tanítványául fogadta. Ugyanis ahogyan más rokon stílusokat is, mint például a Pak Mai és a Lung Ying Mor Kiu, a Chow Gar Mantis stílust is kizárólag Hakkák tanulhatták. Yip Shui talán ennek is köszönhette, hogy folyamatos kihívásokkal talákozott a különbözÅ‘ stílusokkal szemben. Az utolsó olyan nagymester volt, akinek valódi küzdelmekben kellett bizonyítania és egyben megvédeni a stílus hírnevét. Ezt kivétel nélkül minden alkalommal maradéktalanul teljesítette is. Soha senki nem tudott felülkerekedni rajta. Egyszer sem. ​​
Yip Shui halála után fia, Ip Chee Keung lett a stílusvezetÅ‘ nagymester, az egyik utolsó teljességében fennmaradt tradicionális Kung Fu stílus örököse. Ip Chee Keung ma is él és számos egyesület tanítványait a mai napig segíti a fejlÅ‘désben, úgy ahogy Si Fu Pong, Li Tin Loi, Ng Si Kay vagy Si Fu Hang.