Sokszor találkozunk olyan példákkal, melyek azt mutatják, hogy egyes iskolák / irányzatok nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a technikára. Ezzel a hozzáállással egy olyan tévképzet alakulhat ki, hogy a kungfu válasza a harci helyzetekre, a sakkhoz hasonlóan, egy-egy technika vagy technikák kombinációja. Vagyis az ellenfél tesz valamilyen mozdulatot, amire van egy meghatározott „ellentechnika”. Ez a nézet a kungfuval kapcsolatban a köztudatban már eléggé elterjedtnek tekinthető. Ezt a félreértést erősítik a kungfu filmek is, ahol a küzdelmeket úgy jelenítik meg, mintha a felek ténylegesen sakkoznának a kezükkel: ritmikus mozdulatok özönét zúdítják egymásra, de a másiknak mindig van még egy újabb technikája.
Azok, akik nem kungfuznak, de van gyakorlatuk a küzdelemben, tudják, hogy ez nevetséges elképzelés és egyáltalán nem fedi a valóságot. Egy küzdelemben a képességek a döntőek, nem a technikák. Olyan képességek, mint az erő, a gyorsaság, a keménység, a jó reakció idő, a higgadtság, a rutin és a bátorság. Aki rendelkezik ezekkel és van néhány technikája, az eredményes küzdő lesz. Ha ezeknek híján van, akkor tudhat ezer technikát, akkor sem fog tudni jól harcolni. Jól példázzák ezt a ragadózó vadállatok is: semmiféle technikájuk nincs, egy ragadozó állattal szemben mégsincs semmi esélye még a legfelkészültebb embernek sem. A kungfu állatutánzásának éppen ez a lényege, nem pedig az adott állat mozdulatainak lemásolása.
A valódi kungfu mindig is a képességek kimunkálásáról szólt és ehhez képest a technikák csak másodlagos szerepet töltöttek be. Valójában a technikai precizitás célja az, hogy egy adott rendszeren belül elősegítse a képességek kifejlesztését. Az alapelvek besulykolását szolgálják, nem pedig öncélú vagy éppen esztétikai szempontoknak alávetett mozdulatok.
A Chow Gar stílusban az erő képviseli a lényeget, mert aki rendelkezik a stílus különleges belső erejével, az erős, gyors és kemény lesz, reakcióideje pedig messze gyorsabb lesz a hétköznapi emberéénél. Az erő magabiztossá és nyugodttá teszi a gyakorlót. Ezért gyakoroljuk hosszú éveken keresztül ugyanazt a néhány alapgyakorlatot és csak kevés technikát. Aki megérti a fentieket, az könnyebben veti magát alá a tradicionális kungfu hosszú és fárasztó edzésmódszerének. Útja lassabb lesz, de célravezető. A stílus technikáit néhány hónap alatt meg lehetne tanulni, de a sokk-erő kifejlesztése hosszú évek kitartó edzésével érhető csak el.
A gyakorlás kezdetén tehát azért van szükség a pontos technikákra, mert ezek is eszközök az erő kimunkálásához. Azt is mondhatjuk, hogy a technikák szavak nélkül tanítanak arra, hogy hogyan kell a testünket használni a minél nagyobb és gyorsabb erő kifejtésének érdekében. Magas szintű kungfuval rendelkező mester már nem függ a technikáktól, szabadon, vagyis bármilyen, a helyzethez alkalmazkodó mozdulattal reagál, legyen az névvel rendelkező technika vagy „csak egy mozdulat”.
